A gépek hangosan csipognak, halk motoszkálások. Hol vagyok? Merül fel bennem a kérdés. Szám teljesen száraz. Inni akarok. Kezeimet viszont nem tudom meg emelni. A fejem lüktet, a szívem hevesen ver. A szemeimet résnyire nyitom de azonnal vissza is zárom. Túl nagy a fény. Próbálkozom újra,újra és újra. Kezemet megint próbálom meg mozdítani. Sikertelen. Mi történik velem? Érzem ahogy egy könnycsepp végig szántja arcomat.
-Gyorsan egy orvost!-hallok egy kiáltást. A hangja olyan ismerős mégis annyira ismeretlen. Ki ő? És miért van mellettem? Vagy talán nincs is itt senki csak álmodom? Hallok valamit. Mintha hangos léptek közelednének felém. Bántani fog? Vagy talán nem is felém jön? Egy hatalmas hideg kezet érzek meg arcomon. Mit csinál? Szívem gyorsan dobog. Mit tesz velem? Hol vagyok? Miért nem tudok mozogni? Miért pont én?
-Ha hallja amit mondok akkor kérem adjon valami élet jelet.-Hallom meg egy férfi hangját.
Próbálkozom megint megemelni kezem. Sikertelen. Megint.Sikertelen. A lábam. Az sem sikerül. Elegem van. Megint érzem. A szememből egy könnycsepp csordul ki.
A hangok tompák lesznek. Szédülni kezdek. Könnyedség veszi át testem felett a hatalmat. Meghaltam? szívem dobogása hangosodik. Ha tudnék akkor most mosolyognék. Annyira kellemes ez az érzés. Ezt hívják megkönnyebbülésnek? Lehet. Vajon hiányozni fogok bárkinek is? De várjunk, ki az a Bárki? Egyáltalán én ki vagyok? És mit keresek én itt?
Hát sziasztok!:) Újra itt :3 Igen tudom furi ez a rész de a többiből rá fogtok jönni mindenre! :) Nagyon szépen köszönöm annak aki még itt van :) szeretlek benneteket <3
"Talán az álmok nem mindig válnak valóra.De ha nem követed őket akkor honnan tudnád meg mit vagy esetleg kit rejt neked a sors?Ebbe csöppentem bele én is...Talán megtalálom a szerelmet?Vagy örökké egyedül maradok?A sötét karmok közül lesz ki út vagy soha nem villan meg az a bizonyos fény az alagút végén.De az is lehet,hogy nekem az a fény egy idéző kék szempár lesz akit meg kell,hogy szerezzek" H.S.
2016. április 10., vasárnap
2015. február 26., csütörtök
Sziasztok vattacukrocskáim! :))
Hát úristen hol is kezdjem... Amikor megláttam a blogmegtekintéseket és a feliratkozókat VÁÓÓÓÓÓÓÓÓ. Nagyon szépen köszönöm , hogy nem hagytátok cserben a blogot ha már én igen :( Sajnálom , hogy nem voltak részek de se időm , sem pedig türelmem nem volt hozzá.
De örömmel közlöm ( azzal aki ennek örül) hogy Március elsejétől ÚJRA FOLYTATOM A BLOGOT *--* tényleg nagyon hálás vagyok nektek és remélem várjátok már a részeket :))) Imádlak benneteket
xoxo: N
Hát úristen hol is kezdjem... Amikor megláttam a blogmegtekintéseket és a feliratkozókat VÁÓÓÓÓÓÓÓÓ. Nagyon szépen köszönöm , hogy nem hagytátok cserben a blogot ha már én igen :( Sajnálom , hogy nem voltak részek de se időm , sem pedig türelmem nem volt hozzá.
De örömmel közlöm ( azzal aki ennek örül) hogy Március elsejétől ÚJRA FOLYTATOM A BLOGOT *--* tényleg nagyon hálás vagyok nektek és remélem várjátok már a részeket :))) Imádlak benneteket
xoxo: N
2014. július 18., péntek
11. Már megint
Sziasztok babák!!! *-------* Igen késtem megint egy csomót amit nagyon , nagyon , nagyon sajnálok!! :( De cserébe hosszabb részt hoztam. És ezek után hoszab részekkel is fogok elő drukkolni!! :3 És ÚRISTEN ÁTLÉPTÜK A 6000 OMG. ÉS LETT + 2 FELIRATKOZÓM. Köszönöm szépen és imádlak titeket!!!! :* Remélem tetszeni fog ez a rész is!!!!
Xoxo:Boo!! :3
I know you want , I konow you want to take it slo-o-ow....
A nap csiklandozta bőröm. De ez más volt mint a többi reggel. Most ez a reggel tele volt izgatottsággal és örömmel. De még volt valami... Melegem volt , nagyon melegem. Valami nehezet éreztem csípőm körül. Szemeim ki pattantak. Letekintettem , és egy kezet láttam. Belém ütött a felismerés de mégsem ment mivel még nagyon reggel volt. Lassan fordultam meg. A kíváncsiság furdalta oldalam na meg persze a Kéz. Megfordulva egy hatalmas mosoly ült arcomra. Végre itthon van! Egyből karjaiba bújtam és magamba szívtam illatát. Már annyira hiányzott ez az érzés. Szőke tincsei szana- szét álltak fején. Kezemet lassan emeltem arcához majd párat végig simítottam rajta. "Biztos álmos" gondoltam . Ki kászálódtam karjaiból és át futottam Greg szobájába. Ős is aludt még. Adtam arcára egy puszit amire fel horkantott. Fel kuncogtam de inkább őt is hagytam aludni és tovább álltam. Azonnal rohantam le a földszintre. Ahogy sejtettem hatalmas rohangálás volt.
-Louis! Hozd ide a hajtekerőket!- ordibált egy ismerős hang. Fejem a hang irányába fordítottam és megpillantotta Barátnőmet. Eleanor idegesen rohangált a konyhában. Megláttam Louis kómás fejét amin fel kuncogtam.
-Ne röhögj inkább segíts!-mondta egy kicsit dühösen ami miatt még nagyobb lett mosolyom.- De most komolyan....Milyen az a haj csavaró?? -vakarta meg tarkóját. Vissza tartott nevetéssel mentem be a fürdőbe és vettem elő a szekrényből a kis lila haj csavarókat. Mosolyogva nyújtottam át Louisnak. Amire kaptam tőle egy ilyn "megmentetted az életem" pillantást. Utam vissza vezetett a konyhába. A hűtőből elő vettem a tejet a szekrényből pedig a gabona pelyhet. A kedvenc műzlis tálamba bele tettem mindent majd falatorni kezdtem. A bárpult előtti széken figyeltem a nagy nyüzsgést. El röhögtem magam amikor Louis magára borított a csillámot. Minden tiszta arany színű csillámporban pompázott de legfőkébb Louis fehér ingje. Eleanor már szinte haját tépve rohangált ide oda. mivel nem akartam bunkó lenni ezért én is be áltam segíteni. Amikor ezt El észre vette jól le szidott mivel nekem mennem kell meg csináltatni a hajam stb. stb. Ez soha nem volt az én világom és soha nem is lesz az. Aztán jött amit nem vártam. A ruha választás. Ki pakoltak elém rengeteg ruhát.
-Ez lesz a tökéletes!-nyomta a kezembe El a hatalmas abroncsos habos babos túl giccsezett ruhát.
-Nem!- vágtam rá fintorogva. Szemét forgatva dobálta oda a többi ruhát. Le ültem a székre és figyeltem ahogyan idegesen pakolgatja őket ide , oda . Szemem meg akadt egy gyönyörű kék ruhán. Nem volt túl giccses. Azonnal fel pattantam a székről.
-Ez gyönyörű!-mondtam és azonnal a fürdőbe rohantam vele.Bár nem értem , hogy minek hozattak ide ennyi ruhát. Na mindegy.
A kicsi abroncsba bele bújtam. El-t be hívtam aki segített rám fel adni a csodás ruhát. A hátán fel húzta a cipzárt majd következett a fűző. Tükörbe pillantva kezdtem el újból csodálkozni a ruha szépségén. Egyszerűen imádtam.
-Akkor a smink!- Törte meg El a csendet. Fejemet felé kaptam és hevesen rázni kezdtem.
-Nem sminkelem magam! Utálom a sminket. Eleanor bólintott majd át nyújtotta nekem a fehér kis topánkát.
-Csak mert tudom , hogy rühelled a magas sarkút! - kuncogott fel mire meg öleltem. Vissza sétáltunk a nappaliba ahol mér mindenki fel öltözve várt minket. Tekintetem végig vezettem a tömegen. Szemem meg akadt két csillogó szem páron aki engem pásztáz. Egy mosolyt villantva fordult vissza barátnőjéhez. Kendall egy gyönyörű fekete koktél ruhát viselt. Bár én nem venném fel de neki jól állt. Apára és Pettira meredtem akik beszélgettek a család többi tagjával. Álompár. Remélem egyszer majd én is lehetek ilyen boldog. Ugye? Vissza tértem a valóságba amikor a "nép" el indult kifelé. Imádom az esküvőket de attól még hosszú lesz ez a 2 hét...
Apa és Patti már el mentek. Én pedig itt unom magam halálra. Louis és El táncolnak. Niall csajozik. Theo és Krissz pedig elaludt. Greg pedig öhm...öhm nem tudom hol van.
-Akkor most mindenki fáradjon ki az udvarra kezdődik a tűzijáték!- Szólt bele egy mosolygós férfi a mikrofonba. Megint vonul a nép! Én inkább vonulnék aludni... Ki sétálva a étterem hatalmas udvarába kezdődött el a tűzijáték. Éppen a lila színű tűzijáték robbant egy hatalmasat. Imádom a lilát. De meg zavarta csodálkozásomat valami vagyis inkább valaki. Derekamon lévő kézre pillantottam majd a tulajdonosára. A Göndör tovább figyelte a tűzijátékot. Kezemet kezére kulcsoltam majd le vettem derekamról. El mosolyodott és vissza helyezte előző helyére. Megint le vettem onnan. Többet nem is próbálkozott. -Hálelúja- Gondolataimban éppen öröm táncot jártam amikor hirtelen maga felé fordított. Kérdő tekintetem látva meg szólalt.
-Kérlek mond el milyen levél!-Komolyságot véltem fel fedezni arcán , de szemeiben ott bujkált a gyermeki huncutság. Szokásához méltóan haját most is egy kendővel tartotta helyén. Egy fehér ingbe bújtatta felső testét. A tipikus lyukas farmer most sem maradhatott el. Ez a gondolat meg mosolyogtatott , hogy vajon Ann mennyit bajlódhatott mire fel adta rá azt az inget és utána milyen fejet vághatott amikor meg jelent a lyukacsos nadrágban. Szemeimet vissza vezettem Harry arcára amin mostmár ott bújkát egy apró mosoly.
-Miért mosolyogsz? -tettem fel a kérdést.
Már mosolyognia sem szabad az embernek?- vonta fel szemöldökét.
-Nem ezt mondtam!-Néztem bele szemeibe. Ajkai újra egy egyenes vonalt ábrázoltak.
-Milyen levélről beszéltél?
-Amit írtál Harry!
-Én nem írtam semmilyen levelet. Ha annyira el akarnék mondani valamit akkor max SMS-t küldenék. Nem levelet küldenék vagy írnék. Mi ez itt anno "69"? Vagy mi?- mondatán felkacagtam ami neki is mosolyt csalt arcára.-Mi volt a levélben?-Váltott komolyra amin én is el komolyodtam.
-Hagyjuk!-mondtam és el fordítottam fejem. Állam alá nyúlt és kényszerített , hogy felé forduljak. Mielőtt bármit mondhattam volna ajkait az enyémekre nyomta. Meglepődöttségembe nem viszonoztam. De nem is bántam mivel hirtelen eszembe jutott Kendall. Akármien hárpia ezt Ő sem érdekli. Harryt el toltam magamtól. Bár ezzel is csak annyit értem el , hogy ajkai el távolodtak.
-Valami baj van?- Vonta fel szemöldökét.
-Igen Harry baj van! A barátnőd valahol itt van te meg le kapsz?-változott át hangom hisztissé.-Jól vagy te ember?-kérdezem. Éppen "drámaian" távoznék amikor ő csuklómnál fogva vissza ránt.
-Kendall nem a Barátnőm csak jól érezzük magunkat!-kacsint rám- 2 Már nincs itt.- vonja meg vállát és el engedi karom. -De várjunk csak azért nem csókolsz vissza mert azt hitted van barátnőm?-vonja föl szemöldökét majd közelebb lép. Megragadja derekam és magához ránt.
-N-n-nem.-dadogom mivel ajkai csak pár centire vannak enyéimtől. Elmosolyodik. Egy kicsit megint közelebb hajol. Ajkai enyéimen vannak de meg sem mozdul. Szemét le hunyja. Na jó Neki lehet tetszik de ez nekem inkább kínos. Ha valaki ide néz mire gondolhat. "Nézd már két hülye gyerek akik most tanulják a szájra puszit" Gondolatomon el röhögöm megam ezzel el szakítva ajkaimat Harry-étől.
-Most meg mi van?-Kérdezi.
-Semmi-röhögök még mindig. Sóhajt egyet majd körül néz.
-Hova tűnt mindenki?- Én is körbe pillantok.Ilyen gyorsan el ment volna az idő? Majd hirtelen eszembe jut.
-Harry menyi az idő? - Zsebéből elő veszi a telefont. Megnyomva egy gombot kap kilátást a képernyőre.
-11 óra 10-Szemeim ki kerekednek. És nem amiatt mert már aludnom kéne. Hanem amiatt mivel erről a helyről 11 órakor mennek el a takarítók. Megragadva Harry csuklóját kezdtem el rohanni.
-Várjon!-ordibálom egy férfinak aki éppen zárja az ajtót. De "szerencsére" nem hallotta meg. Elkezdtem ütni az ajtót de nem ért semmit. -Ez remek!-mormogom. A mögöttem lévő Göndörre pillantok aki csak nevet. -Mi olyan vicces?-tekintek rá.
-Az , hogy ennyire be vagy parázva.
-Legalább te jól érzed magad.
-Nyugi már! Csak ki jutunk valahol.-Felkuncogtam az irónia kedvéért.
-Harry itt mindenhol téglafal van. -mutattam rá a lényegre- De jó egy udvaron fagyok meg egy egy Veled.-Inkább le hagytam a szó végi köcsög punkot mivel nem hinném , hogy jól esne neki. Bár lehet ezt is el engedné a füle mellett mint minden mást.
-Nem fagyunk meg!-van pár fűtési módszerem!-húzta perverz mosolyra száját.
-Perverz!-mormogtam. Ő erre csak felkuncogott. -Inkább nézzünk szét hátha van kijárat. -El indultunk a fal mentén. Minek kellenek ide ekkora falak. Vagy miért nem csinálnak mondjuk lyukas falakat(?!) . Na jó ez hülyeség volt még tőlem is. Gondolat menetemből ki zökkentett az , hogy a Göndör meg ragadta derekam és a falnak nyomott. Ahogyan a hideg téglák találkoztak hátammal fel szisszentem. Harryre pillantottam. -akinek az arca közelebb volt a kelleténél- Közelebb hajolt és meg csókolt.Megint. Puha ajkai ütemre mozogtak enyémmel együtt. Hasamba fura érzés keletkezett. Kezét le vezette derekamra.......
Xoxo:Boo!! :3
I know you want , I konow you want to take it slo-o-ow....
A nap csiklandozta bőröm. De ez más volt mint a többi reggel. Most ez a reggel tele volt izgatottsággal és örömmel. De még volt valami... Melegem volt , nagyon melegem. Valami nehezet éreztem csípőm körül. Szemeim ki pattantak. Letekintettem , és egy kezet láttam. Belém ütött a felismerés de mégsem ment mivel még nagyon reggel volt. Lassan fordultam meg. A kíváncsiság furdalta oldalam na meg persze a Kéz. Megfordulva egy hatalmas mosoly ült arcomra. Végre itthon van! Egyből karjaiba bújtam és magamba szívtam illatát. Már annyira hiányzott ez az érzés. Szőke tincsei szana- szét álltak fején. Kezemet lassan emeltem arcához majd párat végig simítottam rajta. "Biztos álmos" gondoltam . Ki kászálódtam karjaiból és át futottam Greg szobájába. Ős is aludt még. Adtam arcára egy puszit amire fel horkantott. Fel kuncogtam de inkább őt is hagytam aludni és tovább álltam. Azonnal rohantam le a földszintre. Ahogy sejtettem hatalmas rohangálás volt.
-Louis! Hozd ide a hajtekerőket!- ordibált egy ismerős hang. Fejem a hang irányába fordítottam és megpillantotta Barátnőmet. Eleanor idegesen rohangált a konyhában. Megláttam Louis kómás fejét amin fel kuncogtam.
-Ne röhögj inkább segíts!-mondta egy kicsit dühösen ami miatt még nagyobb lett mosolyom.- De most komolyan....Milyen az a haj csavaró?? -vakarta meg tarkóját. Vissza tartott nevetéssel mentem be a fürdőbe és vettem elő a szekrényből a kis lila haj csavarókat. Mosolyogva nyújtottam át Louisnak. Amire kaptam tőle egy ilyn "megmentetted az életem" pillantást. Utam vissza vezetett a konyhába. A hűtőből elő vettem a tejet a szekrényből pedig a gabona pelyhet. A kedvenc műzlis tálamba bele tettem mindent majd falatorni kezdtem. A bárpult előtti széken figyeltem a nagy nyüzsgést. El röhögtem magam amikor Louis magára borított a csillámot. Minden tiszta arany színű csillámporban pompázott de legfőkébb Louis fehér ingje. Eleanor már szinte haját tépve rohangált ide oda. mivel nem akartam bunkó lenni ezért én is be áltam segíteni. Amikor ezt El észre vette jól le szidott mivel nekem mennem kell meg csináltatni a hajam stb. stb. Ez soha nem volt az én világom és soha nem is lesz az. Aztán jött amit nem vártam. A ruha választás. Ki pakoltak elém rengeteg ruhát.
-Ez lesz a tökéletes!-nyomta a kezembe El a hatalmas abroncsos habos babos túl giccsezett ruhát.
-Nem!- vágtam rá fintorogva. Szemét forgatva dobálta oda a többi ruhát. Le ültem a székre és figyeltem ahogyan idegesen pakolgatja őket ide , oda . Szemem meg akadt egy gyönyörű kék ruhán. Nem volt túl giccses. Azonnal fel pattantam a székről.
-Ez gyönyörű!-mondtam és azonnal a fürdőbe rohantam vele.Bár nem értem , hogy minek hozattak ide ennyi ruhát. Na mindegy.
-Akkor a smink!- Törte meg El a csendet. Fejemet felé kaptam és hevesen rázni kezdtem.
-Nem sminkelem magam! Utálom a sminket. Eleanor bólintott majd át nyújtotta nekem a fehér kis topánkát.
-Csak mert tudom , hogy rühelled a magas sarkút! - kuncogott fel mire meg öleltem. Vissza sétáltunk a nappaliba ahol mér mindenki fel öltözve várt minket. Tekintetem végig vezettem a tömegen. Szemem meg akadt két csillogó szem páron aki engem pásztáz. Egy mosolyt villantva fordult vissza barátnőjéhez. Kendall egy gyönyörű fekete koktél ruhát viselt. Bár én nem venném fel de neki jól állt. Apára és Pettira meredtem akik beszélgettek a család többi tagjával. Álompár. Remélem egyszer majd én is lehetek ilyen boldog. Ugye? Vissza tértem a valóságba amikor a "nép" el indult kifelé. Imádom az esküvőket de attól még hosszú lesz ez a 2 hét...
Apa és Patti már el mentek. Én pedig itt unom magam halálra. Louis és El táncolnak. Niall csajozik. Theo és Krissz pedig elaludt. Greg pedig öhm...öhm nem tudom hol van.
-Akkor most mindenki fáradjon ki az udvarra kezdődik a tűzijáték!- Szólt bele egy mosolygós férfi a mikrofonba. Megint vonul a nép! Én inkább vonulnék aludni... Ki sétálva a étterem hatalmas udvarába kezdődött el a tűzijáték. Éppen a lila színű tűzijáték robbant egy hatalmasat. Imádom a lilát. De meg zavarta csodálkozásomat valami vagyis inkább valaki. Derekamon lévő kézre pillantottam majd a tulajdonosára. A Göndör tovább figyelte a tűzijátékot. Kezemet kezére kulcsoltam majd le vettem derekamról. El mosolyodott és vissza helyezte előző helyére. Megint le vettem onnan. Többet nem is próbálkozott. -Hálelúja- Gondolataimban éppen öröm táncot jártam amikor hirtelen maga felé fordított. Kérdő tekintetem látva meg szólalt.
-Kérlek mond el milyen levél!-Komolyságot véltem fel fedezni arcán , de szemeiben ott bujkált a gyermeki huncutság. Szokásához méltóan haját most is egy kendővel tartotta helyén. Egy fehér ingbe bújtatta felső testét. A tipikus lyukas farmer most sem maradhatott el. Ez a gondolat meg mosolyogtatott , hogy vajon Ann mennyit bajlódhatott mire fel adta rá azt az inget és utána milyen fejet vághatott amikor meg jelent a lyukacsos nadrágban. Szemeimet vissza vezettem Harry arcára amin mostmár ott bújkát egy apró mosoly.
-Miért mosolyogsz? -tettem fel a kérdést.
Már mosolyognia sem szabad az embernek?- vonta fel szemöldökét.
-Nem ezt mondtam!-Néztem bele szemeibe. Ajkai újra egy egyenes vonalt ábrázoltak.
-Milyen levélről beszéltél?
-Amit írtál Harry!
-Én nem írtam semmilyen levelet. Ha annyira el akarnék mondani valamit akkor max SMS-t küldenék. Nem levelet küldenék vagy írnék. Mi ez itt anno "69"? Vagy mi?- mondatán felkacagtam ami neki is mosolyt csalt arcára.-Mi volt a levélben?-Váltott komolyra amin én is el komolyodtam.
-Hagyjuk!-mondtam és el fordítottam fejem. Állam alá nyúlt és kényszerített , hogy felé forduljak. Mielőtt bármit mondhattam volna ajkait az enyémekre nyomta. Meglepődöttségembe nem viszonoztam. De nem is bántam mivel hirtelen eszembe jutott Kendall. Akármien hárpia ezt Ő sem érdekli. Harryt el toltam magamtól. Bár ezzel is csak annyit értem el , hogy ajkai el távolodtak.
-Valami baj van?- Vonta fel szemöldökét.
-Igen Harry baj van! A barátnőd valahol itt van te meg le kapsz?-változott át hangom hisztissé.-Jól vagy te ember?-kérdezem. Éppen "drámaian" távoznék amikor ő csuklómnál fogva vissza ránt.
-Kendall nem a Barátnőm csak jól érezzük magunkat!-kacsint rám- 2 Már nincs itt.- vonja meg vállát és el engedi karom. -De várjunk csak azért nem csókolsz vissza mert azt hitted van barátnőm?-vonja föl szemöldökét majd közelebb lép. Megragadja derekam és magához ránt.
-N-n-nem.-dadogom mivel ajkai csak pár centire vannak enyéimtől. Elmosolyodik. Egy kicsit megint közelebb hajol. Ajkai enyéimen vannak de meg sem mozdul. Szemét le hunyja. Na jó Neki lehet tetszik de ez nekem inkább kínos. Ha valaki ide néz mire gondolhat. "Nézd már két hülye gyerek akik most tanulják a szájra puszit" Gondolatomon el röhögöm megam ezzel el szakítva ajkaimat Harry-étől.
-Most meg mi van?-Kérdezi.
-Semmi-röhögök még mindig. Sóhajt egyet majd körül néz.
-Hova tűnt mindenki?- Én is körbe pillantok.Ilyen gyorsan el ment volna az idő? Majd hirtelen eszembe jut.
-Harry menyi az idő? - Zsebéből elő veszi a telefont. Megnyomva egy gombot kap kilátást a képernyőre.
-11 óra 10-Szemeim ki kerekednek. És nem amiatt mert már aludnom kéne. Hanem amiatt mivel erről a helyről 11 órakor mennek el a takarítók. Megragadva Harry csuklóját kezdtem el rohanni.
-Várjon!-ordibálom egy férfinak aki éppen zárja az ajtót. De "szerencsére" nem hallotta meg. Elkezdtem ütni az ajtót de nem ért semmit. -Ez remek!-mormogom. A mögöttem lévő Göndörre pillantok aki csak nevet. -Mi olyan vicces?-tekintek rá.
-Az , hogy ennyire be vagy parázva.
-Legalább te jól érzed magad.
-Nyugi már! Csak ki jutunk valahol.-Felkuncogtam az irónia kedvéért.
-Harry itt mindenhol téglafal van. -mutattam rá a lényegre- De jó egy udvaron fagyok meg egy egy Veled.-Inkább le hagytam a szó végi köcsög punkot mivel nem hinném , hogy jól esne neki. Bár lehet ezt is el engedné a füle mellett mint minden mást.
-Nem fagyunk meg!-van pár fűtési módszerem!-húzta perverz mosolyra száját.
-Perverz!-mormogtam. Ő erre csak felkuncogott. -Inkább nézzünk szét hátha van kijárat. -El indultunk a fal mentén. Minek kellenek ide ekkora falak. Vagy miért nem csinálnak mondjuk lyukas falakat(?!) . Na jó ez hülyeség volt még tőlem is. Gondolat menetemből ki zökkentett az , hogy a Göndör meg ragadta derekam és a falnak nyomott. Ahogyan a hideg téglák találkoztak hátammal fel szisszentem. Harryre pillantottam. -akinek az arca közelebb volt a kelleténél- Közelebb hajolt és meg csókolt.Megint. Puha ajkai ütemre mozogtak enyémmel együtt. Hasamba fura érzés keletkezett. Kezét le vezette derekamra.......
2014. június 29., vasárnap
10.Egy rossz állom!
Gumicukros jó napot mindenkinek!!! :3 Meghoztam az új részt!!!! :) Remélem tetszeni fog!!!! :) Jó olvasást!
XOXO: Boo! =)
If you give in tonight , just let me set you free......
A nap lassan és kínzóan telt. Mivel első órán nem lett vége a filmnek ezért a második órát végig a Göndör mellett kellett végig ülnöm. Nem szólt semmit. De engem azok a kérdések foglalkoztattak csak , hogy 1. Miért csókolt meg 2. Miért mondta azt , hogy nem tudja milyen levél 3. Hogyan bírok ki vele két hetet apuék nászútján? Igen jól hallottátok Patti ki találta , hogy jöjjenek ők is. Aminek egy részt örülök mivel ott lesz velem Louis de vele együtt jár akkor Harry is. És nincs ahhoz kedvem , hogy a nyáladzásukat hallgassam Kendallal..Sajnos ő is jön. Bár kedves lány LENNE ha nem lenne ennyire el kényeztetve és nem kezdődne minden mondata úgy , hogy Én , Én , Én. A csengő hangjára eszméltem fel. -Végre vége- gondoltam majd el indultam haza. Éppen haza felé sétáltam egyedül mivel Lou ma El-nél alszik.
-Szia Bella! Ugye? -jött oda hozzám egy fiú.
-Szia! Igen.-mosolyogtam rá.
-Liam vagyok. Tudod múltkor Louis mutatott be.
-Tényleg szia!-mosolyogtam vissza. Elindultunk haza felé és az egész utat végig beszélgettük. Nagyon kedves fiú jól el lehet vele beszélgetni.-Itt is vagyunk. Örülök , hogy találkoztunk.
-Én is!-mosolygott majd egy puszit nyomott arcomra.-Meg adod a számod?-kérdezte kicsit félénken. Egy bátorító mosolyt küldtem felé.
-Persze!-táskámból elő húzva egy lapot és egy tollat kezdtem el írni a számokat. Amikor végeztem át nyújtottam neki a kis lapocskát amit egy nagy mosollyal fogadott.
-Akkor majd beszélünk. Szia!
-Rendben szia!- Ölelt meg majd arcomra egy utolsó puszit nyomott és nagy mosollyal az arcán távozott. Táskám aljáról elő halásztam a kulcsom majd az ajtóhoz sétáltam. Ahogyan kattant a zár én azon nyomban nyitottam az ajtót és be léptem rajta. A ház kongott az ürességtől. Bár mit is vártam hiszen holnap esküvő. Utána meg nászút.....és a Göndör. Magamon is elcsodálkoztam de az első utam a hűtőhöz vezetett. Kinyitva azt el vettem az ebédet amit Patti készített nekem. Annyira oda figyelő. És kedves apa a legjobbat választotta. Annyira de annyira hasonlít...Anyára. Mondatomon el mosolyodtam. De tényleg annyi közös van bennük. És még egy kicsit hasonlítanak is. Bár azt kötve hinném , hogy bármi közük lenne egymáshoz. Azt már el mondták volna. Vagy talán mégsem? Nem azt nem hinném hiszen remek a kapcsolatom Apával és Pattival is. Ha meg Niall tudná akkor arra fogadni mernék , hogy az már el jutott volna az én fülemig is. Utolsó falatokat helyeztem bele az ételből a számba de még mindig éhes voltam. El vittem tányéromat a mosogatóig majd belehelyeztem azt. Elkezdtem mosogatni. De hirtelen eszembe jutott a mai nap. És , és Harry. Be ugrott az a kép amikor megcsókolt és az is , hogy olyan bunkón ott hagytam. De mit tehettem volna? A karjaiba borulok úgy , hogy neki barátnője van? Na azt lesheti. Annyira hülye még én sem vagyok. Eltörölvén a tányért a helyére helyeztem. A csokimat pedig ki szedtem a szekrényből. Megnéztem , hogy be zártam e mindent. Amikor meg bizonyosodtam biztonságomról.-amit erősen kétlenék a múltkori után- Fel robogtam az emeletre. Táskámat le dobtam ágyamra. Elővettem a könyveimet és tanulni kezdtem. Tudom , hogy most 2 hétig nem megyek iskolába de akkor is fel kell készülnöm.
Tanulásom egy hatalmas zörgés zavarja meg. Fel pattanok és el indulok a hang iránya felé. De meg bántam. Apa holtan fekszik a földön. Minden a vérében úszik. Azonnal oda futok hozzá. Fejét lassan fel emelem nehogy nagyobb kárt tegyek. Tiszta vér vagyok és ami még rosszabb ez mind az én Édes apám vére. A tüdőmből ki jövő levegő remeg. Ki volt ez? Ujjamat Apu nyakára tapasztom nincs pulzusa. De miért? Ki volt ez? Ki tehette ezt? Megint.....
Hátamon meg éreztem egy kezet mire fel sikítottam.
-Kicsim jól vagy?-kérdezte apu. Azonnal fel pattantam a székemből és a nyakába ugrottam.
-Rosszat álmodtam!-mondtam mire szorosan magához húzott.
-Shhh semmi baj!-suttogta. Egy kis idő után le nyugodtam végre.
-Akkor ma lesz a legény búcsú?-mosolyogtam rá apára.
-Igen!-hangja el némult-Nem merlek egyedül itthon hagyni megint!-suttogta.
-Apa! Nem lesz semmi baj.-mondtam és egy puszit nyomtam arcára.
-Biztos?-emelte rám tekintetét.
-Biztos!-adtam még egy puszit arcára. -Na de indulj készülődni! Nem hagyhatod ki a legénybúcsúd!- mondatomra fel nevetett majd ki viharzott a szobámból. Az órámra pillantottam amiről meg tudtam alapítani hogy már 9 óra is el múlt. Remek. Hogy a fenébe tudtam ennyit aludni. Telefonomat fel vettem az ágyról. A képernyőn szokásos módon húztam végig az ujjam. 2 üzenet. Liam és és.....Harry.
-Kicsim el mentem!-állt meg a szoba ajtómban apa.
-Rendben érezd jól magad!- közelebb jött nyomott egy utolsó puszit homlokorma utána pedig már csak a bejárati ajtó csukódására és a zár kattanására eszméltem fel. Tekintetem vissza futtattam a képernyőre és először Liam üzenetét kezdtem olvasni.
"Remélem majd még találkozunk!Jó éjt szépség..: Liam"
Elmosolyodtam de egyből az arcomra fagyott a mosoly amikor rá jöttem , hogy még van egy üzenet Harry-től is.
"Még mindig nem értem milyen levél"
Ennyi állt az üzenetben. Most ez komolyan hülyének néz? A telefont le dobtam az ágyra és mentem is a fürdőbe. Egy gyors zuhany és haj mosás után az utam puha ágyikómba vezetett. Izgatott vagyok nagyon a holnapi nap miatt. És Nialler is haza jön megint. Utána meg a nász út. Bár azt annyira nem várom. Az jó lesz , hogy végre már egy családként megyünk el valahova. De azt nem , hogy ott lesz Harry is. Egyre jobban azt veszem magamon észre , hogy Kendall már nem is zavar. Inkább csak a Göndör. De mivel ez Apa és Patti napja ezért nem ronthatom el. Ezeken gondolkozva nyomott el az álom.... Fehér ruhámban sétáltam végig a puha szőnyeget éreztem lábam alatt. Lassan haladtam előre. Ezt a percet vártam egész életemben. Kisfiam apja mellett áll kis öltönyben. Tiszta apja ez a gyerek. Kezemet még lapos hasamra simítom de tudom , hogy ez már csak pár hétig marad így de nem is bánom. Az oltárhoz érve férjem szemeibe nézek. Remek érzés ezt ki mondani. Amikor már végre mind a ketten ki mondtuk az "igen"-t egy szerelmes csókkal zárjuk le ezt a gyönyörű ceremóniát.a csók végénél furcsa dolog történik. Feketeség minden fekete. Gyermekem arca lebeg előttem. De, de ki az apja? El tűnt minden emlék. Mi történt?....
XOXO: Boo! =)
If you give in tonight , just let me set you free......
A nap lassan és kínzóan telt. Mivel első órán nem lett vége a filmnek ezért a második órát végig a Göndör mellett kellett végig ülnöm. Nem szólt semmit. De engem azok a kérdések foglalkoztattak csak , hogy 1. Miért csókolt meg 2. Miért mondta azt , hogy nem tudja milyen levél 3. Hogyan bírok ki vele két hetet apuék nászútján? Igen jól hallottátok Patti ki találta , hogy jöjjenek ők is. Aminek egy részt örülök mivel ott lesz velem Louis de vele együtt jár akkor Harry is. És nincs ahhoz kedvem , hogy a nyáladzásukat hallgassam Kendallal..Sajnos ő is jön. Bár kedves lány LENNE ha nem lenne ennyire el kényeztetve és nem kezdődne minden mondata úgy , hogy Én , Én , Én. A csengő hangjára eszméltem fel. -Végre vége- gondoltam majd el indultam haza. Éppen haza felé sétáltam egyedül mivel Lou ma El-nél alszik.
-Szia Bella! Ugye? -jött oda hozzám egy fiú.
-Szia! Igen.-mosolyogtam rá.
-Liam vagyok. Tudod múltkor Louis mutatott be.
-Tényleg szia!-mosolyogtam vissza. Elindultunk haza felé és az egész utat végig beszélgettük. Nagyon kedves fiú jól el lehet vele beszélgetni.-Itt is vagyunk. Örülök , hogy találkoztunk.
-Én is!-mosolygott majd egy puszit nyomott arcomra.-Meg adod a számod?-kérdezte kicsit félénken. Egy bátorító mosolyt küldtem felé.
-Persze!-táskámból elő húzva egy lapot és egy tollat kezdtem el írni a számokat. Amikor végeztem át nyújtottam neki a kis lapocskát amit egy nagy mosollyal fogadott.
-Akkor majd beszélünk. Szia!
-Rendben szia!- Ölelt meg majd arcomra egy utolsó puszit nyomott és nagy mosollyal az arcán távozott. Táskám aljáról elő halásztam a kulcsom majd az ajtóhoz sétáltam. Ahogyan kattant a zár én azon nyomban nyitottam az ajtót és be léptem rajta. A ház kongott az ürességtől. Bár mit is vártam hiszen holnap esküvő. Utána meg nászút.....és a Göndör. Magamon is elcsodálkoztam de az első utam a hűtőhöz vezetett. Kinyitva azt el vettem az ebédet amit Patti készített nekem. Annyira oda figyelő. És kedves apa a legjobbat választotta. Annyira de annyira hasonlít...Anyára. Mondatomon el mosolyodtam. De tényleg annyi közös van bennük. És még egy kicsit hasonlítanak is. Bár azt kötve hinném , hogy bármi közük lenne egymáshoz. Azt már el mondták volna. Vagy talán mégsem? Nem azt nem hinném hiszen remek a kapcsolatom Apával és Pattival is. Ha meg Niall tudná akkor arra fogadni mernék , hogy az már el jutott volna az én fülemig is. Utolsó falatokat helyeztem bele az ételből a számba de még mindig éhes voltam. El vittem tányéromat a mosogatóig majd belehelyeztem azt. Elkezdtem mosogatni. De hirtelen eszembe jutott a mai nap. És , és Harry. Be ugrott az a kép amikor megcsókolt és az is , hogy olyan bunkón ott hagytam. De mit tehettem volna? A karjaiba borulok úgy , hogy neki barátnője van? Na azt lesheti. Annyira hülye még én sem vagyok. Eltörölvén a tányért a helyére helyeztem. A csokimat pedig ki szedtem a szekrényből. Megnéztem , hogy be zártam e mindent. Amikor meg bizonyosodtam biztonságomról.-amit erősen kétlenék a múltkori után- Fel robogtam az emeletre. Táskámat le dobtam ágyamra. Elővettem a könyveimet és tanulni kezdtem. Tudom , hogy most 2 hétig nem megyek iskolába de akkor is fel kell készülnöm.
Tanulásom egy hatalmas zörgés zavarja meg. Fel pattanok és el indulok a hang iránya felé. De meg bántam. Apa holtan fekszik a földön. Minden a vérében úszik. Azonnal oda futok hozzá. Fejét lassan fel emelem nehogy nagyobb kárt tegyek. Tiszta vér vagyok és ami még rosszabb ez mind az én Édes apám vére. A tüdőmből ki jövő levegő remeg. Ki volt ez? Ujjamat Apu nyakára tapasztom nincs pulzusa. De miért? Ki volt ez? Ki tehette ezt? Megint.....
Hátamon meg éreztem egy kezet mire fel sikítottam.
-Kicsim jól vagy?-kérdezte apu. Azonnal fel pattantam a székemből és a nyakába ugrottam.
-Rosszat álmodtam!-mondtam mire szorosan magához húzott.
-Shhh semmi baj!-suttogta. Egy kis idő után le nyugodtam végre.
-Akkor ma lesz a legény búcsú?-mosolyogtam rá apára.
-Igen!-hangja el némult-Nem merlek egyedül itthon hagyni megint!-suttogta.
-Apa! Nem lesz semmi baj.-mondtam és egy puszit nyomtam arcára.
-Biztos?-emelte rám tekintetét.
-Biztos!-adtam még egy puszit arcára. -Na de indulj készülődni! Nem hagyhatod ki a legénybúcsúd!- mondatomra fel nevetett majd ki viharzott a szobámból. Az órámra pillantottam amiről meg tudtam alapítani hogy már 9 óra is el múlt. Remek. Hogy a fenébe tudtam ennyit aludni. Telefonomat fel vettem az ágyról. A képernyőn szokásos módon húztam végig az ujjam. 2 üzenet. Liam és és.....Harry.
-Kicsim el mentem!-állt meg a szoba ajtómban apa.
-Rendben érezd jól magad!- közelebb jött nyomott egy utolsó puszit homlokorma utána pedig már csak a bejárati ajtó csukódására és a zár kattanására eszméltem fel. Tekintetem vissza futtattam a képernyőre és először Liam üzenetét kezdtem olvasni.
"Remélem majd még találkozunk!Jó éjt szépség..: Liam"
Elmosolyodtam de egyből az arcomra fagyott a mosoly amikor rá jöttem , hogy még van egy üzenet Harry-től is.
"Még mindig nem értem milyen levél"
Ennyi állt az üzenetben. Most ez komolyan hülyének néz? A telefont le dobtam az ágyra és mentem is a fürdőbe. Egy gyors zuhany és haj mosás után az utam puha ágyikómba vezetett. Izgatott vagyok nagyon a holnapi nap miatt. És Nialler is haza jön megint. Utána meg a nász út. Bár azt annyira nem várom. Az jó lesz , hogy végre már egy családként megyünk el valahova. De azt nem , hogy ott lesz Harry is. Egyre jobban azt veszem magamon észre , hogy Kendall már nem is zavar. Inkább csak a Göndör. De mivel ez Apa és Patti napja ezért nem ronthatom el. Ezeken gondolkozva nyomott el az álom.... Fehér ruhámban sétáltam végig a puha szőnyeget éreztem lábam alatt. Lassan haladtam előre. Ezt a percet vártam egész életemben. Kisfiam apja mellett áll kis öltönyben. Tiszta apja ez a gyerek. Kezemet még lapos hasamra simítom de tudom , hogy ez már csak pár hétig marad így de nem is bánom. Az oltárhoz érve férjem szemeibe nézek. Remek érzés ezt ki mondani. Amikor már végre mind a ketten ki mondtuk az "igen"-t egy szerelmes csókkal zárjuk le ezt a gyönyörű ceremóniát.a csók végénél furcsa dolog történik. Feketeség minden fekete. Gyermekem arca lebeg előttem. De, de ki az apja? El tűnt minden emlék. Mi történt?....
2014. június 20., péntek
9.Miért ül Ez mellettem?!
Sziasztok! Hosszú hetek után meg jött e 9.rész!Remélem tetszeni fog! Hagyjatok nyomot magatok után!! Oh és mielőtt el felejtem meg szeretném köszönni a feliratkozókat és az oldal megjelenítéseket..De egy szó több mint száz. :D A blog szünetnek vége! Remélem tetszeni fog jó olvasást!
XOXO:Boo :)
Come on jump out at me.....Come on bring everything...
2 héttel később:
Ring!-Ring! Adta tudtomra a telefonom , hogy megint iskola. Nem tetszésemet ki is fejeztem annyival . hogy a készülék megismerkedhetett a padlóval. Ő viszont még mindig csipogott. Lassan feltornáztam magam ülő helyzetbe. A tekintetem levezettem a telefonra ami lila szőnyegemen "pihent". Fel akartam állni amikor én is meg ismerkedhetem jó öreg szőnyegemmel. "Ez remek" mormogtam magamban. Fel keltem a földről. Hogy a Jó istenbe zenélhet még? Lábamat lendítettem , hogy belerúgjak a telefonba de helyette az ágy sarkát találtam el. Fájdalmamban felszisszentem és vissza ültem az ágyba és arcomat kezeim közé temettem.
-Ez nem az én napom!-morogtam mire egy kuncogást hallottam meg az ajtó elől. Lassan fel pillantottam és az apró lábak el kezdtek rohanni felém.
-Támadás!-kiáltotta Krissz. A földtől elrugaszkodott és rajtam végezte.-Jó reggelt Nővérkém!- mondta és egy hatalmas cuppanós puszit kaptam tőle ajándékba.
-Neked is!-mosolyát viszonoztam. Lassan le mászott rólam és elindult a konyha felé. Az én utam pedig egyenesen a fürdőbe vezetett. Hálóingemet áthúztam fejem fölött és be álltam a zuhany alá. Gondolataim megint vissza terelődtek 2 héttel ez előtt re. Mármint nem a betörésre hanem Harry-re. Másnap reggel csak egy levelet találtam tőle amiben annyi állt , hogy :
"Reggelt! Nem akartalak fel kelteni mivel csak egy pár mondat erejéig tart a levelem. Először is: Felejts el mindent nem kell a köszöneted. És ne mond el senkinek mert különben nagyon meg bánod. Kettő: Nem lesz benne a hírekben és senki nem tud róla ezt le beszéltem a rendőrökkel , mentősökkel stb. Ne feledd amit mondtam ne mond el senkinek és kerülj el nagy ívben.
Harry"
Gondolataimból ki szakadva vettem észre , hogy már egy fél órája a zuhany alatt álok. A csapot el zártam és magam köré tekertem a puha törölközőt. Akaratom ellenére is tekintetem le vezettem a piros csíkra mellem alatt. Már nem látszok annyira. Kb 5 nappal a betörés után lett egy kis műtétem amivel meg oldották úgy , hogy csak egy aprócska heg fog meg maradni a helyén. Hajkefémet a kezembe véve el kezdtem fésülködni. Hajamat felkötöttem egy lófarokba. Fogamat pedig elkezdtem mosni. Amikor készen lettem vele. Magamra kaptam bő szárú farmerem és egy hosszú ujjú bő pólót. Soha nem voltam az a lány aki szereti mutogatni magát. Sőt szerintem nekem nincs is mit mutogatni magamon. De mielőtt még a maradék Egomat is lerombolnám elindultam a földszintre reggelizni.
-Jó reggelt!-köszöntek vidáman. Egy mosolyt küldtem feléjük.
-Nektek is!- Mondtam majd mindenkinek egy-egy puszit nyomtam az arcára. Étvágyam nem volt. Valamiért meg viselt az a levél. Pedig nem érzek iránta semmit.
-Kicsim gyere egyél legalább egy vajas kenyeret!-mondta Patti és letette az asztalra a kenyeret.
-Nem kérek!- mondtam. Apa megadóan sóhajtott és tovább olvasta reggeli újságát. Az asztalról fel kaptam az uzsonnás zacskómat ami vagy a kukába vagy az egyik osztály társamnál fogja végezni. Mindig be raknak egy csomó ételt amire azt hiszik , hogy én fogyasztom el. Pedig ez nem így van. 5 kg-ot fogytam a 2 hét alatt. Hála istennek apáék ezt nem tudják , de ha rajtam múlik nem is fogják. A ruháim már kicsit bővebbek is a kelleténél. De Pattinak be magyaráztam annyival , hogy már biztos ki nyúltak. Ki léptem az ajtónkon egy gyors búcsúzás után és azonnal Louis karjaiba ugrottam.
-Jó reggelt Boo!-mondta és egy puszit nyomott arcomra.
-Neked is!-mosolyogtam rá. Ő az aki tud mindent más senki.
-Ugye ezt ma te eszed meg!-mutatott a tízórais zacskóra.
-Louis kérlek ne kezd megint.-sóhajtottam.
-Oké! Ebből elegem van , hogy mindig feleslegesen jártatom a szám. Vagy előttem eszel meg ma két szendvicset vagy most bemegyek és mindent elmondok apádéknak!- mondta kicsit kiabálva.
-Rendben eszem!-adtam meg magam. Életemben az első dolog amit el titkolok előlük. Uzsonnámat a táskámba süllyesztettem és Louis oldalán indultam meg az iskola felé. Az út csendben telt. És ez nem az a kellemes csönd. Nem! Számomra ez a tipikus kínos csönd volt. Az iskola kapuja még mindig olyan hangulatú volt mint egy börtön. Az emeletre siettünk és be ültünk a helyünkre. Lou még mindig nem szólt hozzám ami zavart. Nagyon is. Gondolkodásomból ki zökkentett a csengő hangja.
-Jó reggelt gyerekek!- Köszönt az igazgató.
-Jó reggelt Tanár nő!- köszönt kórusban az osztály.
Mindenki üljön egyesével! Jönnek be a végzősök!- mosolyodott el. Az osztály egyik felén üresek a padok mivel ezt a termet szokták előadó teremnek is használni. Louis rám nézett majd küldött felém egy mosolyt. Fel emelte táskáját a földről és el ment. Az ajtó felől kopogást hallottam. Mindenki arra fordította a fejét. Nyílt az ajtó és be léptek rajza a végzősök. Meg láttam a Punk-ot. Ez remek. Azt hittem , hogy Louis mellé ül mint egy normális testvér pár de nem. Louis mellé be ült Ben. Nagyon jó fej srác. Vissza tekintettem az ajtó felé. A göndör állt ott mögötte meg a plázacica talp nyalói. Harry rám pillantott és el mosolyodott. Elindult a padom felé én meg azon kaptam magam hogy azért imádkozom , hogy ne ide jöjjön. De ez nem így lett. Ki húzta a mellettem levő széket és le ült rá. Szét néztem az osztályban ahol sok lány szúrós tekintettel nézett engem és a mellettem ülő Göndörkét. A plázacicák egy sóhajjal el intézték majd tovább álltak és mindegyikük szét osztódott a teremben. -Rendben gyerekek. Gondolom mindenkiben fel merült a kérdés , hogy miért vagyunk itt ennyien. -Fel nem is egyszer. Csak bennem az is , hogy miért ül mellettem Ez. -Mivel mind a két osztály Shekespeer-t tanulja. Így együtt nézitek meg a Rómeó és Júliát.-mosolyodott el. Az egyik diák a vetítőhöz ment. A cédét be helyezte a szerkezetbe és vissza ült a helyére. A villanyok le kapcsoltak és az egész terem sötétségbe borult. De az elmémben a fogaskerekek még mindig kattogtak. Miért mellém ült? Azt mondta , hogy kerüljem erre ő jön ide?.
-Ne gondolkozz már annyit!-hallottam meg magam mellől rekedtes hangját.
-Sajnálom!-mondtam és le hajtottam fejem.
-Bocsánatot kérsz azért mert gondolkozol?-kuncogott fel mire az én arcom a piros árnyalataiban kezdett pompázni.-Miért bujkáltál előlem egész héten?-Szemeim el kerekedtek erre a mondatra.Hogy én miért bujkáltam? Ő kérte és még felelőségre akar vonni?
-Hogy mi?- mondtam egy kicsit hangosabban.
-Harry és Isabella látom jól el társalognak. De folytassák ezt kint a folyosón.
-De Tanárnő én....
-Semmi én fáradjanak ki!-mondta és az ajtóra mutatott. A Göndör már ott állt az ajtóban én pedig lassan kullogtam el mellette. Soha nem küldtek még ki óráról erre meg. Ezt nem hiszem el.
-Válaszolsz a kérdésemre végre?- Kérdezte már egy kicsit idegesebben. Megragadta kezem és ki húzott az udvarra.
-Harry miért kérdezed , hogy miért amikor tudod?!-Mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél.
-Nem képzeld el nem tudom!-mondta idegesen.
-Harry a leveled!.....De mintha ezt nem tudtad volna.-Gyűltek könnyek szemembe bár magam sem értem , hogy miért.
-Milyen levél?-Nézett rám nyugalomtól csillogó zöld szemeivel. Hatalmas kezeit derekamra helyezte és közelebb húzott.-Ki fejtenéd jobban? -Kérte. Belőlem pedig ki tört a sírás. A 2 hét alatt ami történt most jött ki de nem értem , hogy miért pont most.-Shhh semmi baj!-mondta és védelmezően körém tekerte karjait. Arcomat mellkasába temettem és be szívtam férfias illatát. Egyik kezét fel vezette arcomhoz és lassan végig simította azt. Egy ki kandikáló hajtincset fülem mögé tűrt. Szeme az én szemem és ajkam közt cikázott. Fejemet le akartam hajtani de nem engedte. Ajkait enyémnek nyomta. Nem tudtam , hogy mit csináljak. Életemben nem csókolóztam még.-Ne félj!-suttogta ajkamra mintha olvasna gondolataimba. Ajkait elkezdte mozgatni az enyémeken amit én próbáltam utánozni. Kezeit vissza csúsztatta derekamra és a maradék távolságot is megszüntette ami köztünk volt. Nyelvét végig húzta alsó ajkamon mire azok szét nyíltak. Nyelveink keringőt jártak egymással. És egy különös érzés vett hatalmába. Éreztem , hogy fogy a levegőm és ahogyan észre vettem Harry-nek is. Lassan húzta el puha ajkait az enyémtől. Homlokát az én homlokomnak támasztotta majd egy utolsó puszit nyomott számra. Elmosolyodott. De nekem valahogy ez nem sikerült. Neki barátnője van. Harry arcáról is eltűnt a mosoly. Karjaiból ki szabadítva magam futottam vissza az iskolába. A fejemben lévő kérdések csatát vívtak. De ami a legjobban idegesített mind kötül az egy volt. A MIÉRT??
XOXO:Boo :)
Come on jump out at me.....Come on bring everything...
2 héttel később:
Ring!-Ring! Adta tudtomra a telefonom , hogy megint iskola. Nem tetszésemet ki is fejeztem annyival . hogy a készülék megismerkedhetett a padlóval. Ő viszont még mindig csipogott. Lassan feltornáztam magam ülő helyzetbe. A tekintetem levezettem a telefonra ami lila szőnyegemen "pihent". Fel akartam állni amikor én is meg ismerkedhetem jó öreg szőnyegemmel. "Ez remek" mormogtam magamban. Fel keltem a földről. Hogy a Jó istenbe zenélhet még? Lábamat lendítettem , hogy belerúgjak a telefonba de helyette az ágy sarkát találtam el. Fájdalmamban felszisszentem és vissza ültem az ágyba és arcomat kezeim közé temettem.
-Ez nem az én napom!-morogtam mire egy kuncogást hallottam meg az ajtó elől. Lassan fel pillantottam és az apró lábak el kezdtek rohanni felém.
-Támadás!-kiáltotta Krissz. A földtől elrugaszkodott és rajtam végezte.-Jó reggelt Nővérkém!- mondta és egy hatalmas cuppanós puszit kaptam tőle ajándékba.
-Neked is!-mosolyát viszonoztam. Lassan le mászott rólam és elindult a konyha felé. Az én utam pedig egyenesen a fürdőbe vezetett. Hálóingemet áthúztam fejem fölött és be álltam a zuhany alá. Gondolataim megint vissza terelődtek 2 héttel ez előtt re. Mármint nem a betörésre hanem Harry-re. Másnap reggel csak egy levelet találtam tőle amiben annyi állt , hogy :
"Reggelt! Nem akartalak fel kelteni mivel csak egy pár mondat erejéig tart a levelem. Először is: Felejts el mindent nem kell a köszöneted. És ne mond el senkinek mert különben nagyon meg bánod. Kettő: Nem lesz benne a hírekben és senki nem tud róla ezt le beszéltem a rendőrökkel , mentősökkel stb. Ne feledd amit mondtam ne mond el senkinek és kerülj el nagy ívben.
Harry"
Gondolataimból ki szakadva vettem észre , hogy már egy fél órája a zuhany alatt álok. A csapot el zártam és magam köré tekertem a puha törölközőt. Akaratom ellenére is tekintetem le vezettem a piros csíkra mellem alatt. Már nem látszok annyira. Kb 5 nappal a betörés után lett egy kis műtétem amivel meg oldották úgy , hogy csak egy aprócska heg fog meg maradni a helyén. Hajkefémet a kezembe véve el kezdtem fésülködni. Hajamat felkötöttem egy lófarokba. Fogamat pedig elkezdtem mosni. Amikor készen lettem vele. Magamra kaptam bő szárú farmerem és egy hosszú ujjú bő pólót. Soha nem voltam az a lány aki szereti mutogatni magát. Sőt szerintem nekem nincs is mit mutogatni magamon. De mielőtt még a maradék Egomat is lerombolnám elindultam a földszintre reggelizni.
-Jó reggelt!-köszöntek vidáman. Egy mosolyt küldtem feléjük.
-Nektek is!- Mondtam majd mindenkinek egy-egy puszit nyomtam az arcára. Étvágyam nem volt. Valamiért meg viselt az a levél. Pedig nem érzek iránta semmit.
-Kicsim gyere egyél legalább egy vajas kenyeret!-mondta Patti és letette az asztalra a kenyeret.
-Nem kérek!- mondtam. Apa megadóan sóhajtott és tovább olvasta reggeli újságát. Az asztalról fel kaptam az uzsonnás zacskómat ami vagy a kukába vagy az egyik osztály társamnál fogja végezni. Mindig be raknak egy csomó ételt amire azt hiszik , hogy én fogyasztom el. Pedig ez nem így van. 5 kg-ot fogytam a 2 hét alatt. Hála istennek apáék ezt nem tudják , de ha rajtam múlik nem is fogják. A ruháim már kicsit bővebbek is a kelleténél. De Pattinak be magyaráztam annyival , hogy már biztos ki nyúltak. Ki léptem az ajtónkon egy gyors búcsúzás után és azonnal Louis karjaiba ugrottam.
-Jó reggelt Boo!-mondta és egy puszit nyomott arcomra.
-Neked is!-mosolyogtam rá. Ő az aki tud mindent más senki.
-Ugye ezt ma te eszed meg!-mutatott a tízórais zacskóra.
-Louis kérlek ne kezd megint.-sóhajtottam.
-Oké! Ebből elegem van , hogy mindig feleslegesen jártatom a szám. Vagy előttem eszel meg ma két szendvicset vagy most bemegyek és mindent elmondok apádéknak!- mondta kicsit kiabálva.
-Rendben eszem!-adtam meg magam. Életemben az első dolog amit el titkolok előlük. Uzsonnámat a táskámba süllyesztettem és Louis oldalán indultam meg az iskola felé. Az út csendben telt. És ez nem az a kellemes csönd. Nem! Számomra ez a tipikus kínos csönd volt. Az iskola kapuja még mindig olyan hangulatú volt mint egy börtön. Az emeletre siettünk és be ültünk a helyünkre. Lou még mindig nem szólt hozzám ami zavart. Nagyon is. Gondolkodásomból ki zökkentett a csengő hangja.
-Jó reggelt gyerekek!- Köszönt az igazgató.
-Jó reggelt Tanár nő!- köszönt kórusban az osztály.
Mindenki üljön egyesével! Jönnek be a végzősök!- mosolyodott el. Az osztály egyik felén üresek a padok mivel ezt a termet szokták előadó teremnek is használni. Louis rám nézett majd küldött felém egy mosolyt. Fel emelte táskáját a földről és el ment. Az ajtó felől kopogást hallottam. Mindenki arra fordította a fejét. Nyílt az ajtó és be léptek rajza a végzősök. Meg láttam a Punk-ot. Ez remek. Azt hittem , hogy Louis mellé ül mint egy normális testvér pár de nem. Louis mellé be ült Ben. Nagyon jó fej srác. Vissza tekintettem az ajtó felé. A göndör állt ott mögötte meg a plázacica talp nyalói. Harry rám pillantott és el mosolyodott. Elindult a padom felé én meg azon kaptam magam hogy azért imádkozom , hogy ne ide jöjjön. De ez nem így lett. Ki húzta a mellettem levő széket és le ült rá. Szét néztem az osztályban ahol sok lány szúrós tekintettel nézett engem és a mellettem ülő Göndörkét. A plázacicák egy sóhajjal el intézték majd tovább álltak és mindegyikük szét osztódott a teremben. -Rendben gyerekek. Gondolom mindenkiben fel merült a kérdés , hogy miért vagyunk itt ennyien. -Fel nem is egyszer. Csak bennem az is , hogy miért ül mellettem Ez. -Mivel mind a két osztály Shekespeer-t tanulja. Így együtt nézitek meg a Rómeó és Júliát.-mosolyodott el. Az egyik diák a vetítőhöz ment. A cédét be helyezte a szerkezetbe és vissza ült a helyére. A villanyok le kapcsoltak és az egész terem sötétségbe borult. De az elmémben a fogaskerekek még mindig kattogtak. Miért mellém ült? Azt mondta , hogy kerüljem erre ő jön ide?.
-Ne gondolkozz már annyit!-hallottam meg magam mellől rekedtes hangját.
-Sajnálom!-mondtam és le hajtottam fejem.
-Bocsánatot kérsz azért mert gondolkozol?-kuncogott fel mire az én arcom a piros árnyalataiban kezdett pompázni.-Miért bujkáltál előlem egész héten?-Szemeim el kerekedtek erre a mondatra.Hogy én miért bujkáltam? Ő kérte és még felelőségre akar vonni?
-Hogy mi?- mondtam egy kicsit hangosabban.
-Harry és Isabella látom jól el társalognak. De folytassák ezt kint a folyosón.
-De Tanárnő én....
-Semmi én fáradjanak ki!-mondta és az ajtóra mutatott. A Göndör már ott állt az ajtóban én pedig lassan kullogtam el mellette. Soha nem küldtek még ki óráról erre meg. Ezt nem hiszem el.
-Válaszolsz a kérdésemre végre?- Kérdezte már egy kicsit idegesebben. Megragadta kezem és ki húzott az udvarra.
-Harry miért kérdezed , hogy miért amikor tudod?!-Mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél.
-Nem képzeld el nem tudom!-mondta idegesen.
-Harry a leveled!.....De mintha ezt nem tudtad volna.-Gyűltek könnyek szemembe bár magam sem értem , hogy miért.
-Milyen levél?-Nézett rám nyugalomtól csillogó zöld szemeivel. Hatalmas kezeit derekamra helyezte és közelebb húzott.-Ki fejtenéd jobban? -Kérte. Belőlem pedig ki tört a sírás. A 2 hét alatt ami történt most jött ki de nem értem , hogy miért pont most.-Shhh semmi baj!-mondta és védelmezően körém tekerte karjait. Arcomat mellkasába temettem és be szívtam férfias illatát. Egyik kezét fel vezette arcomhoz és lassan végig simította azt. Egy ki kandikáló hajtincset fülem mögé tűrt. Szeme az én szemem és ajkam közt cikázott. Fejemet le akartam hajtani de nem engedte. Ajkait enyémnek nyomta. Nem tudtam , hogy mit csináljak. Életemben nem csókolóztam még.-Ne félj!-suttogta ajkamra mintha olvasna gondolataimba. Ajkait elkezdte mozgatni az enyémeken amit én próbáltam utánozni. Kezeit vissza csúsztatta derekamra és a maradék távolságot is megszüntette ami köztünk volt. Nyelvét végig húzta alsó ajkamon mire azok szét nyíltak. Nyelveink keringőt jártak egymással. És egy különös érzés vett hatalmába. Éreztem , hogy fogy a levegőm és ahogyan észre vettem Harry-nek is. Lassan húzta el puha ajkait az enyémtől. Homlokát az én homlokomnak támasztotta majd egy utolsó puszit nyomott számra. Elmosolyodott. De nekem valahogy ez nem sikerült. Neki barátnője van. Harry arcáról is eltűnt a mosoly. Karjaiból ki szabadítva magam futottam vissza az iskolába. A fejemben lévő kérdések csatát vívtak. De ami a legjobban idegesített mind kötül az egy volt. A MIÉRT??
2014. június 4., szerda
Sorry/Segítség kérés!
Sziasztok Manócskáim! ^w^
Amint látjátok most kivételesen nem résszel jöttem.....Csak annyit szeretnék mondani/ìrni , hogy a blog kb 2 hetet még szünetel. Ez 2 okból ki folyólag is. 1., Csalàdi probléma..2; pedig az , hogy lehet utazom Holmes Chapelbe( *_____*) nagyiékhoz. REMÉLEM NEM HARAGSZOTOK RÁM......ANNYIRA. De ha mégsem megyek akkor lehet ezen a hétvégén is már részre számítani! ;) Remélem azért hiányozni fogok valakinek :( Ja és még valami. Most elkezdtem gondolkozni a 2 főszereplő brománc nevén......És hát elfogadok segítséget. :$ Na de nem tartalak fel titeket.
See You Soon! :3
XoXo:Boo
Amint látjátok most kivételesen nem résszel jöttem.....Csak annyit szeretnék mondani/ìrni , hogy a blog kb 2 hetet még szünetel. Ez 2 okból ki folyólag is. 1., Csalàdi probléma..2; pedig az , hogy lehet utazom Holmes Chapelbe( *_____*) nagyiékhoz. REMÉLEM NEM HARAGSZOTOK RÁM......ANNYIRA. De ha mégsem megyek akkor lehet ezen a hétvégén is már részre számítani! ;) Remélem azért hiányozni fogok valakinek :( Ja és még valami. Most elkezdtem gondolkozni a 2 főszereplő brománc nevén......És hát elfogadok segítséget. :$ Na de nem tartalak fel titeket.
See You Soon! :3
XoXo:Boo
2014. május 18., vasárnap
8.Stay Strong!
Sziasztok Manócskáim! Öhm hát igen megint késtem nem keveset.Valakinek tudom nem hiányoztam de már valakinek elvonási tünetei voltak.De nézzük a jó oldalát itt van a kövi rész.De mielőtt elkezdenék búcsúzkodni előtte BOLDOG 14. SZÜLETÉS NAPOT SZERETNÉK KÍVÁNNI EGYIK JÓ BARÁTNŐMNEK.TEHÁT BOLDOG SZÜLINAPOT VIKI!!! :3 De nem is húzom tovább az időt.Jó olvasást remélem tetszeni fog.És persze hagyjatok nyomot magatok után!!! :) ♥♥♥♥
XOXO:Boo
"Nothing can come between You and I"
-Végre meg vagy!-mondja.-Azt hitted megúszod a múltkorit?Én sem úsztam meg mivel a drágalátos Harry-d bosszút állt.-közelebb lépett egy párat, majd le guggolt elém.-Most pedig.....meg leszel büntetve!-A hajamnál fogva fel rántott a földről majd cibálni kezdett.A torkomból egy hatalmas sikítás szakadt fel a hirtelen jött fájdalom miatt.Féltem nagyon is féltem.Akkor most tényleg itt a vég?Gondolatmenetemből az szakított ki ,hogy Josh az ágyra lökött.-Ha akkor nem jön oda Harry akkor talán még gyengéd is lettem volna , de így?-röhögött fel.Utálom ezt a férget és azt a napot soha nem tudom el felejteni:
A lábaim remegtek.Kezét még mindig szám előtt tartotta.
-Nyugi cica csak szórakozni akarok!-suttogta a fülembe.Megharaptam kezét amivel csak annyit értem el hogy neki nyomott a falnak.
-Josh takarodj innen a picsába!-Ordibálta egy ismerős hang.De.....de miért ennyire ismerős ez a hang?Szemem még mindig össze volt szorítva a félelemtől és nem mertem kinyitni.Ez nem Louis hangja az biztos.De akkor kié?-Josh mi a picsát mondtam neked az előbb?-Kiáltott megint mire én összerezzentem.
-Gyere szórakozzunk egy kicsit a kis cafkával.
-Ha most azonnal nem engeded el szétbaszom a fejed!-Éreztem ahogy a karok elengednek én pedig zokogva a földre rogytam.
-Még nem végeztünk!-mondta asszem Josh.
-Jól vagy?-Jött oda hozzám a megmentőm mire lassan kinyitottam a szemeim.De hát de hát ő az a tuskó az emeletről.Egy aprót bólintottam majd óvatosan felálltam.Egy kicsit szédültem a sok sírástól de nem volt vészes.
-K....köszönöm!-mondtam mire ő csak bólintott egyet majd elment.Egy ideig néztem távolodó alakját majd lassan én is vissza indultam.
Fel akartam ülni , de Ő vissza lökött.Hátsó zsebéből elő húzott valamit. A könnyek miatt mindent homályos fátyol takart.De ahogyan közeledett felém akkor már teljesen kivehető volt ,hogy egy kés van nála.
-Tudod hány zúzódásom lett miattad?Hmm?-Emelte fel hangját majd egy vágást ejtett karomra.Égett ,fájt egyszerűen nem bírtam hova tenni az érzést.-Tudod mennyi ideig feküdtem kórházban?-Kezemet lefogta és óvatosan, kínzó lassúsággal húzta végig a hideg fémet a rajta.A vér kibuggyant és onnantól kezdve nem akart le állni a vérzés.Hasam aljához ült és kezeimet fejem fölé fogta.-Most pedig látni akarom ahogyan elvérzel!-Harry pulcsiját felgyűrte pólómmal együtt a mellemig.A késsel apró köröket írt le a hasamra miközben mosolygott ami tűnt inkább vicsorgásnak.A könnyeim nem apadtak.Záporokban hulltak még mindig a szememből.Akkor most itt a vég.Remélem Niall nem fogja magát hibáztatni és remélem ,hogy Harry sem.De vajon a barátaim emlékezni fognak rám?Theo és Krisz milyen lesz ha felnő?És Apa..Ő vajon ,hogyan viseli majd el ezt?De itt volt az idő amit nem vártam. Josh egy vágást ejtett a mellem alá.Fel üvöltöttem kínomban amin ő csak egy jót röhögött.Nem hinném ,hogy túl mély a seb de annál fájdalmasabb.-Akkor a viszont nem látásra te kis Cafka!-röhögött fel majd a kést a magasba emelte.
-Takarodj!-hallottam meg magam mellől egy mély rekedtes hangot.Josh-nak eltünt a mosoly az arcáról majd Harry felé fordult.
-Te-te mit keresel itt?-dadogta.A kés még mindig hasam felett volt.Josh kezei remegni kezdtek.
-Száj le róla!-mondta mire Josh engedelmeskedett.-Dobd el a kést!-mondta.Azt hittem teszi amit Harry mond de nem.Karomnál fogva fel rántott és maga elé állított.Ujjait bele nyomta nyíltan vérző sebembe.A fájdalomtól egy hatalmasat üvöltöttem.-Te akartad!-szólalt meg a szinte már fekete szemű fiú. Harry közelebb jött amire hatására Josh szorítása el lazult én pedig ki tudtam szabadulni.Lábaim oly gyengének bizonyultak , hogy vissza estem ágyamra.Amikor fel néztem csak annyit láttam, hogy a Göndör Josh hasán ül és üti a már eszméletlen fiút.Akár mennyire is megvetettem ezt a férget a halált azért neki sem kívánhattam.Lassan keltem fel az ágyból mivel még a mellem alatti seb nagyon égett.
-Harry kérlek h....hagyd abba-mondtam megint sírva.Mintha meg sem hallotta volna folytatta cselekedetét.Kezemet hátára simítottam minek hatására megdermedt.Lassan le engedte a kezét majd felállt a földről.Szemei lassan visszanyerték eredeti színüket.
-Jól vagy?-jött közelebb mire én karjaiba vetettem magam.Belőlem jobban ki tört a sírás.Védelmező karjait meg éreztem derekam körül.-Shhhh semmi baj!-nyugtatott.Hatalmas kezei eltűntek derekam körül majd a térdem alá nyúlt az egyikkel a másikkal pedig hátamat támasztotta.Lábaim alól eltűnt a talaj aminek hatására felszisszentem.-Mi a baj?-kérdezte.-Megráztam a fejem amit ő láthatólag nem hitt el.Elindult lefelé a lépcsőn egyenesen a konyhába.A pultra ültetett pont oda mint ahol nem régen álltunk.-Merre van az elsősegély doboz?-kérdezte.
-A mosogató gép feletti polcon.-mondtam nagyon halkan.Lassan le emelte a dobozt.Még pólón keresztül is lehetett látni ahogyan megfeszülnek izmai.Visszajött hozzám és lábaim közé furakodta magát.A pulcsi úját lassan tűrte fel.Kivette a fertőtlenítőt és egy vattát majd elkezdte tisztítani a sebem.Fel-felszisszentem néha.Kívülről csak ennyi volt de belül viszont ordítottam a fájdalomtól.Végre végzett mind két kezemmel.Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat.-Köszönöm!-suttogtam és átöleltem ami rossz ötlet volt mivel meg húzódott a mellem alatti sebem.
-Mi az?-kérdezte majd a cipzárért nyúlt amikor tudatosult benne ,hogy az ő pulcsija van rajtam.Elmosolyodott és rám nézett.Én csak lesütöttem szemem és kezét figyeltem ami lassan húzta le a pulóver cipzárját.Tekintetem lassan vezettem fel tökéletes arcvonásaira.Gödröcskéin át szikrázó zöld szemein.Az arcáról eltűnt a mosoly amikor a cipzár teljesen le húzódott.Én is le tekintettem a látvány viszont sokkolt.A pólómat át áztatta a vér.Harry óvatosan le vette rólam pulcsiját majd pólóm aljához nyúlt.A véres anyagot áthúzta fejem fölött és akkor tudatosult bennem ,hogy egy száll fehér neműben ülök előtte.El akartam magamat takarni de nem engedte.Gyengéden elkezdte ezt is fertőtleníteni.
**************
-Fájt?-kérdezte Harry már fent a szobámba fekve.Idő közben ki hívta a mentőket és a rendőröket.Letekintettem frissen varrott sebemre majd megráztam a fejem.
-Köszönök mindent!-mondtam majd hozzá bújtam.
-Szívesen!-Nyomtam egy puszit az arcár majd a mai nap fáradalmai miatt azonnal az állom világa magába szippantott.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)